1. MSZ EN 420 - Védőkesztyűkre vonatkozó általános követelmények (alap)
Ez a szabvány határozza meg a munkavédelmi kesztyűk méretezésére, a fogásbiztonságra, a szükséges jelölésekre, információkra és azonosításra vonatkozó előírásokat:
-Megfelelő pH érték (3,5< ph >9,5)
-Kézre való illeszkedés (5 teljesítményszint)
-Vízgőz-áteresztőképesség (5 teljesítményszint)
-Vízállóság (bőrkesztyűknél 30-180 perc)
-Egészségre káros anyagoktól mentes (króm<10 mg/kg)
-Kötelező jelölések
-Megfelelő méretezés (A szabvány csak a kesztyű minimális hosszát írja elő, így a kesztyű tényleges méretét a gyártó határozza meg, tekintetbe véve a kesztyű anyagának viselkedését és az előrelátható felhasználási területet.)
-> EN ISO 21420:2020 Védőkesztyűkre vonatkozó általános követelmények (alap)
Az EN ISO 21420:2020 meghatározza a kesztyű formatervezésére és felépítésére, az ártalmatlanságra, a kényelemre és a hatékonyságra vonatkozó általános követelményeket és vonatkozó vizsgálati eljárásokat, valamint a gyártó által biztosított jelöléseket és tájékoztatásokat, amelyek minden védőkesztyűre vonatkoznak.
Általános követelmények:
-Kesztyű formatervezése és felépítése – Általános
-Védőkesztyűk ártalmatlansága
-Tisztítás
-További jellemzők, pl. elektrosztatikus tulajdonságok
Kényelem és hatékonyság:
-A kesztyűk mérete és mértékegység
-Ügyesség
-Légáteresztés és kényelem
Jelölés és tájékoztatás:
-A gyártó által biztosított információk
-A kesztyű piktogramjai
2. MSZ EN ISO 374-1:2016 +A1:2018 - Vegyszerek és mikroorganizmusok ellen védő kesztyűkre vonatkozó szabvány módosítása
MSZ EN 374-2 Vízállósággal és alacsony koncentrációjú vegyszerekkel (pl.: tisztítószerek) szembeni védelem
MSZ EN 374-3 Vegyszerek áthatolásával szembeni vizsgálatok
A veszélyes anyagok megjelenési formája nagyon sokféle lehet: gáznemű, permet, köd vagy aeroszol, szilárd részecskék, vagy fröccsenő folyadék.
Komoly problémát okozhatnak ezek a vegyszerek, gázok, mivel a kezünkkel is érintkezhetnek a szállításuk során. A különféle manipulatív tevékenységek során a vegyszerek a bőrre kerülve felületi roncsolódást, marást, ill. égési sérüléshez hasonló sérüléseket okozhatnak. Ezek látható sérülések. Sokkal nagyobb problémát okoz azoknak a veszélyes anyagoknak a hatása, amelyek a bőrön keresztül szívódnak fel, mivel ezeknek szemmel látható nyoma nincs. A biológiai veszélyek, mikroorganizmusok, különféle vírusos, vagy bakteriológiai fertőzéseket, míg a mérgező anyagok toxikus hatásokat okozhatnak. Ennek következtében mérgezési tünetek, rákos megbetegedések, ill. súlyos esetben elhalálozás is lehet a végeredmény. Ilyen szempontból a kezünk a legfrekventáltabb felület, mivel nagyon hosszú időn keresztül, vagy sűrűbben érintkezhetünk ezekkel a veszélyes anyagokkal, mint testünk bőrfelületének más részei. Ide tartoznak még az ionizáló sugárzásban és a radioaktív részecskékkel szennyezett anyagokkal végzett munkák is.
A szabvány ezen része meghatározza a felhasználó veszélyes vegyi anyagokkal szembeni védelmét szolgáló védőkesztyűkre vonatkozó követelményeket, és meghatározza a használandó kifejezéseket.
A szabványt 2016-ban és 2018-ban felülvizsgálták. Különböző piktogramokat egybeolvasztottak. A típusosztályozások a különböző védelmi tulajdonságokat különböztetik meg.
(vegyi kockázatokra vonatkozó terminológiai és teljesítménykövetelmények)
-A vizsgálandó vegyi anyagok száma 12-ről 18-ra nőtt.
-Az alacsony vegyszerek elleni védelmet nyújtó, vízálló kesztyűkről szóló résznél elhagyható a csőrös főzőpohár.
-A kesztyűtípusok „A”, „B” és „C” kategóriákba sorolják be.
-A termékjelölésben történt módosítás: Egy Erlenmeyer-lombik piktogramja, különböző számú betűkkel a teszteléskor alkalmazott vegyszerek típusától függően.
-Type A: típusú áthatolással szembeni ellenállás (EN 374-2): legalább 6 vizsgálati vegyszer esetében egyenként legalább 30 perc (EN 16523-1).
-Type B: típusú áthatolással szembeni ellenállás (EN 374-2): legalább 3 vizsgálati vegyszer esetében egyenként legalább 30 perc (EN 16523-1).
-Type C: típusú, áthatolással szembeni ellenállás (EN 374-2): legalább 1 vizsgálati vegyszer esetében legalább 10 perc (EN 16523-1).
Három tesztmódszeren alapul:
1. Az EN 374-2: 2014 szabványnak megfelelő behatolási teszt
2. Az EN 374-3 szabványt váltó EN 16523-1: 2015 szabványnak megfelelő áteresztési teszt
3. Az EN 374-4: 2013 szabványnak megfelelő károsodási teszt
A teljesítményszintek az AQL (acceptable quality levels) szerint kerülnek meghatározásra. Módszer: egy gyártási egység kesztyűből mintát vesznek, amelyet víz kitöltésével lyukmentességi szempontból vizsgálnak:
Szint 1 = AQL 4.0
Szint 2 = AQL 1.5 (mikroorganizmus ellenállás)
Szint 3 = AQL 0.65
A Védőkesztyűk új jelölése:
A listában található vegyszerek elleni védettség kijelentéséhez áteresztési, és mostantól károsodási tesztet kell végezni. A károsodási teszt eredményének meg kell jelennie az információs cédulán.
Akárcsak korábban, a gyártó alkalmazási útmutatása továbbra is kiemelt fontosságú. A pontos védelmi követelményeket a munkahelyeken a tényleges tevékenységek kockázatfelmérésének keretében kell meghatározni, figyelembe véve a specifikus alkalmazási körülményeket. Az egyedi követelmények meghatározása a felhasználó, illetve az illetékes munkavédelmi szakember feladata, a védőkesztyűk specifikus védelmi teljesítményéről pedig a gyártó adhat felvilágosítást.
3. EN ISO 374-5:2016 Védőkesztyűk veszélyes vegyi anyagok és mikroorganizmusok ellen
Az ISO 374 ezen része a felhasználó mikroorganizmusok elleni védelmét szolgáló védőkesztyűkre vonatkozó követelményeket és vizsgálati módszereket határozza meg.
A mikrobiológiai ágensek baktériumok, vírusok vagy gombák. Mikroszkopikusan a vírusok sokkal kisebbek, mint a baktériumok és gombák. A szabvány ezért kiterjesztett vírusteszteket ír elő.
Penetráció: A vírusok, baktériumok és gombák elleni védőkesztyűk nem szivároghatnak, amikor azokat az EN 374-2 szerint vizsgálják.
Vírusok elleni védelem: A vírusok elleni védőkesztyűket az ISO 16604 szabvány szerint kell vizsgálni, és nem mutathatnak kimutatható átvitelt. Ha a kesztyű védelmet nyújt a vírusok ellen, akkor ezt a VIRUS felirat jelzi a piktogram alatt.
4. DIN EN 388:2003 - Védőkesztyűk mechanikai kockázatok ellen
A mechanikai sérülések adódhatnak a tárgyak megfogásakor, szűk helyekre való benyúláskor, vagy több elmozduló eszköztől. Ezek általában a bőr felületi sérülései, horzsolódása, felszakadása, vagy a csontok törése lehet. Éles tárgyakkal való munkavégzés, ezek mozgatása közben a bőr az izomzat ill. az erek átvágásának veszélye is fennáll. Ez sokkal veszélyesebb, mint a felületi horzsolódás, mert intenzívebb vérzéssel jár, különösen csukló környékén történő sérüléskor, az ütőér miatt. Hegyes tárgyakkal végzett munka esetén mély sebek keletkezhetnek. A szúrt sebek a csontok sérüléseit is okozhatják.
A DIN EN 388:2003 európai szabvány írja le a munkavégzés közben fellépő mechanikai kockázatok elleni védőkesztyűk követelményeit, vizsgálati módszereit és jelöléseit. Minden típusú védőkesztyűre vonatkozik és csak az EN420 szabvánnyal együtt alkalmazható. A meghatározott vizsgálati módszerek a karvédőkre is alkalmazhatóak (azaz a védőruházat azon részeire is, amelyek nem kapcsolódnak a kesztyűhöz vagy a ruházathoz).
A védőkesztyűket minden mechanikai veszély vonatkozásában a vizsgálati eredmények alapján sorolják teljesítményszintekbe. Az adott értékeket a kesztyű piktogramja mellett található számjegyek adják meg (0-tól 5-ig, ahol az 5-ös a legjobb érték).
A DIN EN 388:2003 szabvány a következőképpen határozza meg a mechanikai kockázatokat és terheléseket (kopás, vágás, szakadás, szúrás, ütés), valamint azok vizsgálati módszereit:
A szabványt 2016-ban és 2018-ban felülvizsgálták. A kopásvizsgálatot részletesebb információkkal javították, a „Coupe” vágásállósági vizsgálatot felülvizsgálták, és az ISO vágásállósági vizsgálattal, valamint a speciális alkalmazásokhoz egy ütésvizsgálattal bővítették.
A vágásállósággal kapcsolatos tájékoztatás javítása érdekében megállapították, hogy az ISO-tesztet kell referenciaként használni a penge eltompulása esetén az úgynevezett „Coupe” teszten.
Kopásállóság (A 1-5): A vizsgálat meghatározza a kesztyű anyagának kopásállóságát vagy tartósságát. Az anyagot ismert nyomás alatt csiszolják ciklikus síkmozgással Lissajous-görbe formájában. A kopásállóságot az áttöréshez szükséges kopási ciklusok számaként határozzuk meg.
Pengével szembeni vágásállóság (B 1-5): A vizsgálat a vágásállóságot egy körkörös forgó pengével méri, amely előre-hátra mozog a próbadarabon meghatározott terhelés mellett, és ezzel a mozgással ellentétes irányban forog. A vizsgálat az ismétlődő tevékenységeket szimulálja állandó vágási terhelés mellett. A vizsgálat a könnyű és közepes súlyú alkatrészek által okozott sérülés elleni védelem jó mutatója. A vizsgálat legfeljebb 60 ciklus után manuálisan fejeződik be. Azoknál az anyagoknál, amelyek tompító hatással vannak a pengére, az eljárást az EN ISO 13997 szerint kell végrehajtani. Az E és F értéktől a kesztyű nagyon vágásállónak tekinthető.
Szakítószilárdság (C 1-5): A szakításállóság a meghatározás szerint azon erőt, amely ahhoz szükséges, hogy a mintában a hosszában félig hasított szakadás teljes hosszig terjedjen. A magas szakítószilárdságú anyagok hosszú élettartamot biztosítanak. Általában nem szabad kesztyűt viselni forgó gépeken (pl. fúrógépen). A védőfelszerelés szakítószilárdsága megakadályozza a szakadást, ha a gép megütné Önt.
Kilyukadás elleni védelem (D 1-5): A lyukasztóerő azon erő, amely a vizsgálati minta meghatározott méretű acélcsap segítségével történő átszúrásához szükséges. Ez nem tévesztendő össze a vékony hegyekkel vagy tűkkel végzett perforálással. A kesztyű legkülső és legbelső rétege nem mutathatja olvadás vagy lyukképződés jeleit.
ISO szerinti vágásállóság (E A-F): A vizsgálat a pengével szembeni vágásállóságot méri egy meghatározott vágási hosszúságnál. A késre különböző nyomásokat fejtenek ki. Az eredményt azon nyomás szerint N-ban (Newton) adják meg, amelyen átment. A vizsgálat egy egyszerű vágást szimulál változó nyomáson, és a vészhelyzet/baleset elleni védelem indikátoraként használható.
Ütés elleni védelem (F Yes-No): Ütésvizsgálat az EN 13594:2015 szerint. Itt a kesztyű abszorpciós anyagán az 5 J ütési energia elnyelését tesztelik. Ez a vizsgálat nem kötelező, és csak a sikeres teljesítést jelzi P betű.
5. DIN EN 407 - Védőkesztyűk és egyéb kézvédő felszerelések termikus kockázatok ellen (hő és/vagy tűz).
A sugárzó hő, a kicsapódó lángok, vagy a fröccsenő, forró, olvadt anyagok első, másod ill. harmadfokú égési sérüléseket okozhatnak. A legnagyobb veszélyt a forró tárgyak megfogása jelenti, ami védelem nélküli érintkezéskor azok elejtését, vagy eldobását eredményezi, ami további kockázatot jelent nemcsak a védőeszköz viselőjére, hanem a környezetében dolgozókra is. A szabvány minden olyan kesztyűre és egyéb kézvédő felszerelésre vonatkozik, amelyet a kéz vagy a kéz egy részének hővel és/vagy tűzzel szembeni védelmére terveztek, az alábbi formák valamelyikében: láng, kontakthő, konvektív hő, sugárzó hő, olvadt fém kis fröccsenései és nagy mennyiségű folyékony fém.
Ugyanakkor a szabvány nem vonatkozik a hőártalom ellen védő kesztyűk speciális alkalmazásaira, így például a tűzoltósági alkalmazásra vagy a hegesztésre. A DIN EN 407 szabvány szerint a hőártalom ellen védő kesztyűknek a következő jellemzőkkel kell rendelkezniük:
-Nehezen gyulladnak meg, lángterjedésük alacsony.
-Hőátadásuk csekély (védelmet nyújtanak a sugárzó, a konvektív és a kontakthővel szemben).
-Ellenállnak a magas hőmérsékletnek.
A DIN EN 407 szabvány a következő kritériumok alapján vizsgálja és osztályozza a védőkesztyűket:
Korlátozott lángterjedés (A 1-4): Ez a vizsgálat meghatározza az utóégés idejét vagy az utóizzás idejét. A kesztyű legbelső rétegének felületét ellenőrizni kell. Olvadás jele nem lehet rajta. A vizsgált területen egyetlen helyen sem lehet lyuk. A varrat nem nyílhat ki a lángolási idő letelte után.
Kontakthő (B 1-4): A vizsgálat során a belső felület melegedését a külső (érintkező) felület melegítésével ellenőrzik. A küszöbidő 15 másodperc, maximum 10 °C-os emelkedéssel. A kontakthő 3. vagy 4. teljesítményszintjénél el kell végezni a korlátozott lángképződés vizsgálatát, és legalább a 3. teljesítményszintet el kell érni. A vizsgálat tükrözi a kesztyű védő hatását a meleg/forró tárgyakkal való közvetlen érintkezéskor. A külső anyag azonban megsérülhet a vizsgálat során. A kesztyű legbelső rétege nem mutathatja olvadás vagy lyukképződés jeleit.
Konvektív hő (C 1-4): Meghatározzák a hőátadási indexet (HTI). E célra a tenyeret és a kézfejet használják, és konvekciós hőnek teszik ki (vizsgálati módszer az EN ISO 9151:2016 szerint).
Sugárzó hő (D 1-4): A sugárzó hő hőátadását időben (t) mérjük. Erre a célra a kézvédő anyagot erősítés nélkül használjuk.
Olvadt fém kis fröccsenései (E 1-4): A vizsgálat során a 40 °C-os hőmérséklet-emelkedéshez vezető cseppek számának meg kell felelnie a teljesítményértéknek. A teljesítményérték megfelel a cseppek számának. A kesztyű legkülső és legbelső rétege nem mutathatja olvadás vagy lyukképződés jeleit.
Nagy mennyiségű olvadt fém (F 1-4): A vizsgálat során a bőrszimuláció nem mutathat kisimulást vagy egyéb változást a dombornyomott felületen, amikor a védőkesztyűt megfelelő mennyiségű folyékony vas hatásának teszik ki. A folyékony vas mennyiségét a teljesítményindex határozza meg. A vizsgálat során meggyulladó anyagok és anyagkombinációk nem felelnek meg a vizsgálat követelményeinek.
Jelölések:
A DIN EN 407:2020 szabvány szerinti vizsgálat során a védőkesztyűt minden termikus veszély vonatkozásában besorolják az adott teljesítményszinthez (a szintet 1-től 4-ig terjedő számjegyek jelölik, ahol a 4-es a legjobb érték). Fontos megjegyezni, hogy a kesztyű nem kerülhet kapcsolatba nyílt lánggal, ha az égésállóság vizsgálata során nem érte el a 3-as teljesítményszintet.
A lángjel alatt elhelyezkedő 6 számjegy jelöli, hogy milyen termikus ártalmak ellen vizsgálták be a védőkesztyűt, és milyen szintű eredményt ért el. Itt is az X, a szám helyett, azt jelenti, hogy erre az ártalomra nem vizsgálták.
6. EN 511:2006 Védőkesztyűk hideg ellen (konvektív/kontakt)
A hideg környezet károsító hatásait említettük a testvédelem fejezetben. Fontos a megfelelő hőszigetelés biztosítása, mert az ujjak elfagyása esetén roncsolódnak az izomszövetek és az idegsejtek is. Súlyos esetben amputációhoz vezethet a károsodás. A másik komoly veszélyt jelenti a hideg tárgyak megfogása. Bőrünk állandó nedvessége miatt az ujjaink odafagyhatnak a hideg tárgyhoz. Ezek súlyos roncsolásokat végezhetnek a bőrön és az alatta levő izomszövetekben is. A tárgy eltávolítása letépheti a bőrt, és az égési sérüléshez hasonló károsodásokat okozhat.
A szabvány leírja a hideg elleni védőkesztyűkre vonatkozó követelményeket. A védőkesztyűnek meg kell védenie viselőjét a konvektív hidegtől és a hideg felületekkel való érintkezéstől. A szabvány a vízállóságról is tájékoztatást ad.
Az alábbiak szerint vizsgálják a kesztyűket:
Konvektív hideg (A): A méréshez egy kézi modellt 35 °C-ra melegítenek. A kesztyűt erre a kézi modellre húzzák. A teljesítményszint azon az energián alapul, amelyet ezen hőmérséklet (30-35 °C) fenntartásához kell felhasználni. Minél több energiát lehet a kesztyűbe juttatni anélkül, hogy a kesztyűn kívüli szobahőmérsékletet növelné, annál jobbak a kesztyű szigetelő tulajdonságai.
Kontakt hideg (B): (ISO 5085 szabvány szerinti vizsgálat) Egy fűtött és egy hűtött lemezt a kesztyű anyaga választja el egymástól. Az alap ismét azon energiaellátás, amely a fűtött lemezhez juttatható anélkül, hogy a hűtött lemezben hőmérsékletváltozást okozna.
Vízállóság (C): Ezeken túlmenően a kesztyű vízhatlansága is vizsgálható az EN ISO 15383 szabvány szerint. Amennyiben 30 percen át nem jut víz a védőkesztyűbe, úgy a kesztyű kiállta a vizsgálatot. Az 1-es szint a vízállót, a 0-s a vízáteresztőt jelenti. Az X szint azt jelenti, hogy nincs tesztelve. A vízállóság magában foglalja a tenyeret és a kézhátat.
Az elvégzendő munka meghatározó a megfelelő kesztyű hideg környezethez vagy a szükséges szigeteléshez történő kiválasztásához. Mivel minél nagyobb a munkavállaló aktivitása hideg környezetben, annál több energiát szállít a kesztyűben lévő, azaz a védendő helyre. Ha azonban a munkavállaló alig mozog, vagy a munka nem igényel fizikai aktivitást, nagyobb szigetelésre van szükség.
7. ANSI/ISEA 105-2016 (cut) Védőkesztyűk vágásveszély ellen (észak-amerikai szabvány):
A szabvány meghatározza a kesztyűk teljesítményértékeit a vágási kockázatok ellen. Ezt a szabványt a közelmúltban felülvizsgálták. A felülvizsgált szabvány értelmében az osztályozási szintek száma ötről kilencre nőtt, és az „A” betűt hozzáadták az alkalmazott új vizsgálati módszer jelzésére.
Az ANSI/ISEA 105-2016 szabványban használt vizsgálati protokollok megfelelnek az ASTM F2992/F2992M-15 szabványnak.
A vizsgálat az EN 388:2016+A1:2018 szabvány ISO 13997 vizsgálatához hasonló, és változó nyomáson egyszeri vágást szimulál, és vészhelyzet/balesetvédelem indikátoraként használható. Csak a TDM-100 gép használható a vágási vizsgálat folytatására.
8. ISO 18889 Védőkesztyű a növényvédőszer-kezelőknek és a növényvédő szer alkalmazása után visszatérő dolgozóknak:
Védőkesztyűk növényvédőszer-kezelőknek
GR - Vegyileg ellenálló kesztyűk részleges védelemmel: A GR kategóriás kesztyűk csak azoknak a dolgozóknak a tenyerét védik, akik érintkezésbe kerülnek a növényfelületen maradt száraz vagy részben száraz növényvédőszer-maradványokkal a növényvédő szer kijuttatása után. Ez a kesztyű kategória csak akkor alkalmas a növényvédőszer-alkalmazás utáni ismételt belépéshez, ha megállapították, hogy az ujjbegyek és a tenyér oldalának védelme megfelelő.
G1 - Vegyileg ellenálló kesztyűk - alacsony kockázat: A G1 kesztyűk akkor megfelelőek, ha a potenciális kockázat viszonylag alacsony. Ezek a kesztyűk nem alkalmasak koncentrált növényvédőszer-készítményekhez és/vagy olyan helyzetekhez, ahol mechanikai kockázatok állnak fenn.
G2 - Vegyileg ellenálló kesztyűk - magas kockázat: A G2 kesztyű akkor megfelelő, ha a potenciális kockázat nagyobb. Ezek a kesztyűk hígított és koncentrált növényvédő-szerekkel való használatra alkalmasak. A G2 kesztyűk a minimális mechanikai ellenállás követelményeinek is megfelelnek, ezért alkalmasak olyan tevékenységekhez, amelyekhez minimális mechanikai szilárdságú kesztyű szükséges.
Növényvédő szerekkel való közvetlen érintkezés esetén azonnal kesztyűt kell cserélni. Ha a kesztyű bevonat nélküli területén keresztül növényvédő szerekkel érintkezik, a bélés telítődhet a szennyezőanyaggal. Ebben az esetben azonnal vegye le a kesztyűt, és alaposan mosson kezet. Növényvédő szerek használata esetén a kesztyűk nem moshatók.
9. MSZ EN 412 Ionizációs sugárzás és radioaktív szennyeződésekkel elleni védelem:
10. EN 455 Egyszerhasználatos kesztyűk, orvosi kesztyűkre vonatkozó szabvány:
Az alábbi tulajdonságokat vizsgálja meg:
MSZ EN 455-1:2002 Lyukmentességi követelmények és vizsgálatok. A kesztyűnek tűszúrásszerű vagy mikroszkopikus lyu-kaktól mentesnek kell lennie, AQL 1,5 védelmi szinttel összhangban. A teszt vízállósági és légtömörségi vizsgálattal végzendő.
MSZ EN 455-2:2015 A fizikai tulajdonságok követelményei és vizsgálata. Ez alapján vizsgálják a méretet, vastagságot, nyúlékonyságot, és szakítószilárdságot. 2010 óta a szakító-szilárdságnak legalább 6 Newtonnak kell lennie. A nitril kesztyűk öregedési tulajdonságai is ez alapján vizsgálandók.
MSZ EN 455-3:2015 A biológiai értékelés követelményei és vizsgálata. Káros anyagok, mint például por vagy mikroorganizmusok jelenlétének vizsgálata.
MSZ EN 455-4:2009 Követelmények és vizsgálatok az eltarthatósági időtartam meghatározásához. A szabvány a kesztyű élettartamát vizsgálja a tárolás során.
11. MSZ EN 1082-1 Vágás elleni védelmi tulajdonságok:
Lánckesztyűk esetében alkalmazandó vizsgálati módszer.
12. MSZ EN ISO 10819:2006 Rezgés elleni védelem:
Az antivibrációs, rezgéscsillapító védőkesztyűk esetében alkalmazandó szabvány.
Meghatározza, hogy a védőkesztyűk káros rezgések átvételére vonatkozó jellemzőit a 31,5 Hz és a 1250 Hz közötti frekvenciatartományban.
13. MSZ EN 1149-1:2006 Elektrosztatikus tulajdonságok:
Itt elsősorban nem csak az emberre jelent veszélyt a sztatikus feltöltődés, hanem a különféle elektrotechnikai technológiák alkalmazása során a terméket kell védeni a legkisebb feszültségű feltöltődéstől is. Ezek tönkre tehetik a mikroelektronikai alkatrészeket. A gyógyszergyártás során hasonló probléma léphet fel a finompor alakban alkalmazott alapanyagokkal való érintkezés során. A sztatikus feltöltődés miatt a finomporok a kézre, ill. a nem megfelelővédőkesztyűre tapadhatnak.
Meghatározza az elektrosztatikus disszipatív védőöltözet/védőkesztyű gyártása során alkalmazandó vizsgálati módszereket és felhasználható anyagokat a kisülések elkerülése érdekében. Ez a vizsgálati módszer nem alkalmazható a magas feszültség ellen védő ruházat vagy védőkesztyű gyártása során.
14. MSZ EN 1149-5:2006 Elektrosztatikus tulajdonságok:
Meghatározza a teljesen földelt rendszerekben használható elektrosztatikus disszipatív védőruházathoz felhasználható anyag- és tervezési követelményeket a kisülések elkerülése érdekében. Lehetséges, hogy a követelmények nem elegendők oxigéndús, gyúlékony légkör esetén. Ez a szabvány nem alkalmazható hálózati feszültség elleni védelem esetén.
15. DIN EN 16350:2014 Védőkesztyűk elektrosztatikus tulajdonságai:
ESD = Elektrosztatikus kisülés ellen védő kesztyűk. A tűz- és robbanásveszélyes (ATEX) munkaterületekre nézve a DIN EN 16350:2014 az első európai szabvány, amely meghatározza a védőkesztyűk elektrosztatikus tulajdonságainak vizsgálati feltételeit és a velük szemben támasztott minimális követelményeket:
-Az áthatolási ellenállásnak kisebbnek kell lennie, mint 1,0 × 108 ohm (Rv< 1,0 × 108 Ω).i>
-Tesztkörnyezet: 23 ± 1 °C levegő-hőmérséklet, 25 ± 5% relatív páratartalom
Fontos! Az elektrosztatikus levezető tulajdonsággal rendelkező védőkesztyűk csak akkor hatékonyak, ha viselőjük kevesebb mint 108 ohmmal van földelve.
Mire kell ügyelnie a felhasználónak? A DIN EN 1149-1:2006 szabvány szerinti korábbi osztályozás már érvényét vesztette. A korábbi szabvány szerint vizsgált felületi ellenállás csak az anyag felületén történő töltésátadást adja meg, ezért nem elegendő a hatékony védelem biztosításához.
Mire használhatók a DIN EN 16350:2014 szabvány szerint hitelesített kesztyűk? A DIN EN 16350: 2014 szabvány szerint sikeresen hitelesített védőkesztyűk használhatók tűz- és robbanásveszélyes munkaterületeken (például finomítókban), és a földelési lánc elengedhetetlen elemét képezik (kesztyű – védőruházat – lábbeli – talaj). Az elektrosztatikus tulajdonságok vonatkozásában a termékvédelem területén gyakran figyelembe veszik az elektrosztatikus kisülést is (angolul: „electrostatic discharge”, röviden: „ESD”). A DIN EN 16350:2014 szabvány szerint hitelesített védőkesztyűk az ESD-termékvédelem bármely területén alkalmazhatók.
16. MSZ EN 12477 Hegesztő védőkesztyűk:
Ez a szabvány határozza meg a kézi fémhegesztés, vágás és kapcsolódó folyamatok során használt védőkesztyűkre vonatkozó elvárásokat és tesztelési módszereket. Teljesítményszint szerint a hegesztő védőkesztyűket 2 típusra osztjuk:
Típus A: alacsonyabb fogásbiztonság (magasabb egyéb teljesítmény)
Típus B: magasabb fogásbiztonság (alacsonyabb egyéb teljesítmény)
17. MSZ EN 60903 Elektromos áram elleni védelem / villamos feszültséggel szembeni védelem:
Az elektromos ív húzásakor az áramkörrel való érintkezés esetén fennáll az áramütés veszélye. A legveszélyesebb a kézzel történő érintés, mivel az áramkör zárása a teljes testen keresztül, így a szívet is érintve, jön létre. Izomgörcshöz, ill. a szív leállásához is vezethet. A másik potenciális veszély a kéz megégése, mivel ez van a legközelebb az ívhúzás magjához, ahol a hőmérséklet elérheti a 3000 ºC-t. Villanyszerelő kesztyűkre vonatkozó szabvány. Az elektromosan szigetelő kesztyűkre a szabvány felülvizsgálatot ír elő. A felülvizsgálatot előírt időközönként el kell végezni.
18. CE - Európai megfelelőség:
A CE jelölés igazolja a 89/686/EEC EU direktívának való megfelelést. A CE jellel ellátott termékek megfelelnek minden EU-s biztonságra, egészségre és környezetvédelemre vonatkozó előírásnak. Nem minden terméket kell CE jelöléssel ellátni. A vonatkozó direktívák meghatározzák a termékek körét. A munkáltatók kötelesek kockázatértékelést végezni, mielőtt kiválasztják a megfelelő védőeszközt a munkavállalók számára. A CE jelöléssel kapcsolatos további információkért keresse a helyi munkabiztonsági hatóságot.
19. CE FOOD SAFE - Élelmiszerekkel érintkező anyagok:
Egyszerhasználatos kesztyűk, lánckesztyűk, gumikesztyűk, alkarvédők, élelmiszeripari kesztyűk, vágásbiztos kesztyűknél szereplő CE FOOD szabvány, olyan munkaterületekre ajánlott ahol ez követelmény.
Az Európai Parlament és Tanács 1935/2004/EC rendelete meghatározza az élelmiszerekkel érintkező anyagokkal szemben támasztott alapkövetelményeket. Ilyen szempont pl. az eszköz adott felhasználási körülmények között az élelmiszernek ne adhassa át alkotórészeit olyan mértékben, amely veszélyezteti az emberi egészséget.
20. EU 2016/425 Rendelete:
Ez a rendelet a felhasználók egészsége és biztonsága védelmének biztosítása céljából a forgalomba hozandó egyéni védőeszközök tervezésére és gyártására vonatkozó követelményeket, valamint az egyéni védőeszközök Unión belüli szabad mozgására vonatkozó szabályokat állapít meg.
Az egyéni védőeszközök kockázati kategóriái:
Az I. kategória kizárólag a következő minimális kockázatokat foglalja magában:
-felületi mechanikai sérülés;
-kis hatásfokú tisztítószerrel való érintkezés vagy vízzel való tartós érintkezés;
-legfeljebb 50 °C hőmérsékletű forró felületekkel való érintkezés;
A II. kategória az I. és a III. kategóriában felsoroltaktól eltérő kockázatokat foglalja magában.
A III. kategória kizárólag azokat az alábbiakhoz kapcsolódó kockázatokat foglalja magában, amelyek olyan súlyos következményekkel járhatnak, mint például halál vagy visszafordíthatatlan egészségkárosodás:
-egészségkárosító anyagok és keverékek;
-fertőző anyagok;
-legalább 100 °C-os környezeti levegőhöz hasonló hatást keltő magas hőmérsékletű környezetek;
-legfeljebb – 50 ° C-os környezeti levegőhöz hasonló hatást keltő alacsony hőmérsékletű környezetek;
-kézi láncfűrész általi vágás; lövedék általi sebesülés vagy késszúrás;
Megfelelőségértékelési eljárások:
I. kategória: belső gyártásellenőrzés.
II. kategória: EU-típusvizsgálat. belső. gyártásellenőrzésen alapuló típusmegfelelőség
II. kategória: EU-típusvizsgálat. belső gyártásellenőrzésen alapuló típusmegfelelőség + a gyártási folyamat minőségbiztosításán alapuló típusmegfelelőség (D. modul).
Védőkesztyű típusok alkalmazása a legjellemzőbb foglalkozásoknál:
Mechanikai védőkesztyű: gépgyártás, autógyártás, fémtömegcikk gyártás, fémmegmunkálás, bányászat, erdőgazdaság, fakitermelés, húsipar (lánckesztyű), logisztika, szállítmányozás, anyagmozgatás, építőipar, szolgáltató iparágak, mezőgazdaság.
Hő- és lánghatás elleni védőkesztyű: acélipari nyersanyaggyártás, fémfeldolgozás, alumíniumipari feldolgozás, öntödék, kemencék, melegüzemek, kazánok, hegesztés, pékség.
Hideg elleni védőkesztyű: külső munkaterületeken télen, építőipar, bányászat, szállítmányozás, egyéb szolgáltató iparágak, hűtőházak, mezőgazdaság.
Veszélyes anyagok elleni védőkesztyű: olajipar, vegyipar, gyógyszergyártás, kozmetikaipar, konzervipar, élelmiszeripar, húsipar.
Statikus feltöltődés elleni védőkesztyű: villamosipari területek, elektromos szolgáltatóipar, erőművek, transzformátorházak.